Egy ápolónő gondolatai:

Az ápolás, az ápoló, egyedülálló tevékenysége, mely arra irányúl, hogy segitse, kliense mindazon tevékenységének elvégzésében, amelyeket saját maga tenne meg, ha meg lenne a hozzá a kellő akarata, ereje vagy tudása. Az ápolást, az ápoló, olyan módon nyujtsa, hogy segítse, a gondjaira bízott vagy hozzá forduló személyt, teljes önállóságának, mielőbbi visszanyerésében vagy függőségének csökkentésében.

Az ember amikor iskolás, szép álmai s gondolatai vannak. Ezzel én is igy voltam. Kisgyermekkorom óta, nagy álmom volt, hogy ápolónő legyek. Gondoltam, jó lesz ez nekem. Emberekkel foglalkozom majd és segítek nekik elviselni az elviselhetetlent is. El is indultam ezen az úton. Középiskola után, egészségügyi iskolát választottam. Amit nagyon szerettem. Legjobb tudásom szerint tanultam és gyakorlatra jártam. Minden percét élveztem. A betegeket, a munkát, a gyógyítást. Három év után végeztem. S jött a munka keresés. Bizakodva s boldogsággal indultam a nagy kezdetnek. Sikerült is munkát találnom azonnal hiszen már akkor is hiány volt az ápolónőkből.

De már első nap szembesülnöm kelett a valósággal. Láttam a több éve -évtizede dolgozó kollégáimat, akik már belefáradta a küzdésbe s kiégtek.  Küzdöttek az orvosokkal, a betegekkel, a rendszerrel. De belefáradtak s elfogadták a nyomorult helyzetet.

Rájöttem, hogy bár nagyon szeretem a szakmámat, ez a munka nagyon nehéz. S nem a betegek miatt, nem a betegekkel való foglalkozás miatt. Ha nem azért mert minket nővéreket nem igazán vesznek emberszámba. Sem az orvosok se a betegek se más civil emberek. Kaptam már olyat is, hogy amikor megkérdezték tőlem, hogy mi a szakmám s megmondtam, aszt a választ kaptam "te csak egy nővér vagy?˝". Hát igen én csak egy nővér vagyok. Sajnos az emberek nem tudják s nem értik meg, hogy mi is ugyanolyan szakemberek vagyunk mint az orvosok. Sok mindent nem tudnak az orvosok, amit mi megtudunk csináli. Az orvos, közli a beteggel, hogy gyógyíthatatlan s aztán elmegy. Mi ottmaradunk s lelki támaszt nyujtunk, vígasztalunk. Az orvos csak rendel de mi vagyunk azok akik mindaszt végrehajtják. Mégis, talán épp ezért, igen sok beteg, cselédnek néz.

A minap, pont megtörtént velem. Éjszakás voltam. Mentem a szokásos kis esti vizitemre. Összeszedtem kiket is kell mozsdatnom s kiknek kell segítenem a tisztálkodásban. El indultam. akedves Marika nénihez értem (nevezzük igy), szegénykémnek széklete volt, amivel nem is lett volna baj csak, hogy a hálóruhája is beszennyeződőtt. Mire ez az aranyos kis beteg, levetette s a lábam elé dobta, majd hozzá füzte, mozsd ki. Meglepődve áltam s pislogtam. Én?? Kérdeztem. Mire a beteg válaszolt: IGEN. Mérhetetlenül dühös lettem, de türtőztetnem kelett magam hisz ő a beteg én meg "csak az ápolónő". Szépen nyugodtan, közöltem vele, hogy nem ezért vagyok. Ez nem tartozik a feladataim közzé. Mire ez a kedves beteg, megvonta vállát, fintorgot s hátat fordított nekem. S halkan motyogott valamit. Na ezekután mondja valaki, hogy a nővért tisztelik. De mit is tehetnénk mindezekkel szemben vagy ellen. Ha ez él a köztudatban is. Sok idő el telt s már évek óta dolgozom de valahogy nem változott semmi az első napomhoz képest. Talán még rosszabb lett. Hissz eddig csak minden kormány valamilyen szinten elvett az egészségügytől. Nem szégyellem kiírni, hogy havi 186 vagy annál több óráért 85.000 ft kapok. ennyit ér a munkám vagyis a munkánk. Hisz ezzel nem vagyok egyedűl. Nagyon sok sorstársam van. Nem tudom mennyi bőrt lehet még az ápolókról s az ápolónőkről lehúzni büntetlenül. Köszönjük magyar állam!!!!!!!!

Köszönöm, hogy olvassátok honlapomat. Kérdésetekkel, forduljatok nyugodtan hozzám.

Következőleg, az eszköz, s anyag hiányról fogok nektek írni.

Oldal: Hogyan működik a HuPont.hu weboldalszerkesztő és honlap?
Egy ápolónő mindennapi gondolatai - © 2008 - 2024 - andrea-apolo-munka.hupont.hu

A weblap a HuPont.hu weblapszerkesztő használatával született. Tessék, itt egy weblapszerkesztő.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat